A gép ma már a művészet területére is behatolt. Ez vitathatatlan tény. Hogyan fogadjuk ezt a jelenséget: üdvözöljük vagy próbáljunk harcolni ellene?
..A gépi termelés megöli a művészetet" - jelentette ki a múlt század végén Ruskin, angol művészettörténész és Morris, a festő, majd sietve hozzákezdtek az iparművészet kézműveságainak megteremtéséhez, azzal a szándékkal, hogy így ellensúlyozzák a gép "pusztító" hatását. "Az ipar rútságot szül" - ismételte nyomukban Oscar Wilde. A művészek - miután valamelyest megszokták a gépet többé nem féltek töle. Később (a húszas években) már dicsőíteni kezdték, és valamiféle istenséggé tették, amely képes művészetüket megtermékenyíteni. Az új istenségből azonban nem áradt a régi Hellász isteneire jellemző életöröm -geometrikusan száraz és élettelen volt.
,,A geometria és az istenek ugyanazon a trónon ülnek" jelentették ki a gép-imádók. És lám, az új istenségek kedvére olyan épületeket kezdtek épiteni, amelyekből az emberi lélek kiűzetett, és helyét a geometria foglalta el. Számtalan olyan építmény jött létre, amely erősen hasonlított hajókra és gözösökre, vasúti vagonokra és autóbuszokra. A szilárdan álló házat olyanná tették, mintha kerekeken gördülne vagy úszna.
Nem fogadhatjuk el a gépellenzők álláspontját, mint ahogy nem érthetünk egyet a gépimádókkal sem. Hiszen az ember határoz meg mindent, nem pedig a gép...