Radó Dezső: Városok zöld szigetei

"Az egyenes vonal istentelen és erkölcstelen. Az egyenes vonal nem alkotó, hanem reproduktív vonal. Sem isteni, sem emberi szellem nem lakozik benne, sokkal inkább a kényelemhajhászó agynélküli hangyabolylakó. Minden bérházlakónak meg kell adni a lehetőséget, hogy ablakából kihajolva lekaparja a vakolatot, ameddig csak a keze elér és meg kell engedni, hogy hosszú ecsettel mindent rózsaszínűre mázoljon, ameddig csak a kiesés veszélye nélkül elér, hogy az utcán már messziről látni lehessen, ott lakik egy ember. Az egyenes vonalnak ebbe a káoszába, amely bennünket, akár a fegyház a rabokat, körülvesz, az egyenes vonalnak ebbe az őserdejébe és dzsungeljébe irtást kell égetni. Ha egy szobasarokban moha nő, és a mértani szöget lekerekíti, ha egy fal penészedni kezd, akkor csak örülhetünk, hogy a mikrobákkal és a mocsokkal meg a penésszel élet költözik a házba." (Hundertwasser, 1973)