Fémszerkezetek. Évkönyv 2002.

A magyar építésgazdaságban a bázist jelentő építőanyag és szerkezetgyártó ágazat keretei között nem jelentéktelen helyet foglal el a fémszerkezetgyártás csarnokszerkezeti szegmense a maga évi 40 milliárd Ft és 36-40 ezer tonna körüli teljesítményével. A 70-es, 80-as évekre tehető az a nagyobb ívű fejlődés, amikor az egykori könnyűszerkezetes program keretében elsősorban nyugat-európai tapasztalatok alapján, de több hazai megoldással is, a fémszerkezetű építés számos példáját dolgozták ki. Jellegzetes felhasználási területként az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági alkalmazások ismertek, de találkozhattunk középületekkel (iskola) vagy akár lakásépítési megoldásokkal is. A fémszerkezeti megoldások előnyei közismertek:
könnyű súly, jó szerelhetőség, előnyös mechanikai és dinamikai paraméterek, flexibilis tervezési és gyártási metódus. Mindazonáltal a felhasználás mértéke a mindenkori külföldi és hazai konjunktúrától és az acélpiac érzékeny ármozgásaitól függően változó.
A hazai építőipari fejlődés az elmúlt 1-2 év során konszolidálódni látszik. A gazdasági prognózisok inkább optimista becslésekre adnak okot, amelyet az európai integrációs lépések tovább stabilizálhatnak és hosszabb távú, egyenletes fejlődés lehetőségére utalnak.
Ezzel szemben az acélpiac visszaesései, zavarai Európában és az Egyesült Államokban erősen nyomott piacot eredményezhetnek a hazai építőiparban is.
Ezek előrebocsátásával szeretném összefoglalnia MÉASZ Fémszerkezeti Évkönyv 2002 jelentőségét és mondanivalóját.