Lőrincz Imre: A bukovinai Istensegítstől a völgységi Majosig

„…Akkor elmondtam nekik, hogy mi is elhagytuk a házunkat, először Bukovinában, másodszor pedig Bácskában. Én tudom, milyen keserves házat építeni, mert én is sokat kínlódtam, amíg felépült a bácskai házam, és pillanatok alatt ott kellett hagyni. Erről mi nem tehetünk, ha így hozta a sors. A madéfalvi veszedelemkor az őseink a németek elől ki kellett bujdossanak a hazájukból, most itt vagyunk mi, és maguknak kell elbujdosniok. Erről nem tehetnek sem maguk, sem én nem tehetek semmit. Akkor az asszony, Kati néni sírva fakadt, meg az embernek is potyogni kezdtek a könnyei. Én sem álltam meg sírás nélkül. Erre azt mondja Henrik bácsi, akkor költözködjenek be. Ennyi volt a honfoglalás.”