Balázs Mihály: Az erdélyi antitrinitarizmus az 1560-as évek végén

A szerző az erdélyi antitrinitarizmus rövid 1567-tól 1571-ig terjedő periódusát elemzi. A kiválasztott időszak rendkívül fontos', hiszen ekkor jelenik meg a később egyházzá szerveződő mozgalom, s ekkor még nyomtatásban napvilágot látnak olykor nagy európai visszhangot kiváltva a későbbi fejlemények számára is kiindulópontot jelentő munkák. A könyv négy témakörben krisztológia, keresztségtan, szociáletikai nézetek, vallási tolerancia – vizsgálja a kibontakozóban lévő mozgalom vezető egyéniségeinek (Dávid Ferenc és közvetlen munkatársai) nézeteit. Egy-egy mű esetében az alapvető forráskutatásig is elmenve próbálja megragadni az erdélyi szentháromság-tagadók mozgalmának az európai heterodoxián belüli izgalmas, egyéni sajátosságait. Servet, Lelio és Fausto Sozzini, valamint különösen a toleranciaelméletben jelentékenyet alkotó bázeli erazmiánus humanisták (köztük Sebastian Castellio) mellett a vizsgálat különösen nagy figyelmet fordít az itteniekkel talán leginkább rokonítható lengyelországi áramlatokra és személyiségekre.
A függelék közli a nehezen hozzáférhető szövegek némelyikét, valamint a forrásvizsgálat ellenőrizhetőnek szánt eredményeit.