Az orbai református egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei I. 1677-1752.

A történész számára manapság Háromszék helytörténetével foglalkozni nem egy áldott feladat, hiszen az erre vonatkozó helyi írott források az idők folyamán nagymértékű pusztulásokat szenvedtek. A Székely Nemzeti Múzeumban őrzött vármegyei levéltár részeként á négy szék irattára, vele együtt a nagy családi levéltárak jó része, illetve két református egyházmegye levéltára 1944-ben részben megsemmisült.
Nem véletlenül tulajdonítunk tehát kiemelt jelentőséget a megmaradt egyházi jellegű emlékeknek, így a négy háromszéki református (a sepsi, kézdi, orbai és erdővidéki) egyházmegye iratainak, hiszen ezen emlékek nagy része, talán utóbbi levéltár kivételével, feldolgozatlan a mai napig.
Most induló sorozatunkban elsősorban ezeket az eddig ismeretlen, jelentős dokumentumokat szeretnénk kiadni. Mindezek közül elsőként az orbai református egyházmegye levéltári anyagát választottuk tanulmányozásra, amely, bár a legkevesebb iratmennyiséget tartalmazta, az elmúlt századok folyamán a legkevesebb pusztulást szenvedte és kutatása is, az amúgy mostoha viszonyok közül, legjobb körülmények között végezhető. Míg a többi levéltár, talán a Kézdi egyházmegye kivételével; csupán töredékében maradt ránk, az orbai széki egyházmegye levéltári anyaga együttesen található a kovásznai lelkipásztori hivatal gyűléstermében. Ugyanakkor ez a legkevésbé kutatott háromszéki egyházi levéltár, hiszen néhány, közelebbről megjelent tanulmány mellett, egyetlen ismertetőjét Juhász István nyújtja 1947-ben, egy öt évvel korábban helyszínen végzett felmérés alapján. Kiadásra az orbai egyházmegye legrégebbi, fennmaradt esperesi vizitációs jegyzőkönyvei közül két kötetnyi anyagot választottunk az 1677-1752 közötti időszakból.