Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről. IV. A fejedelem 1613-1629

Az önálló Erdélynek több fejedelme volt, mint évtizede, voltak köztük a fukarságig takarékos, jó gazdák és esztelenül pazarlók, kiábrándítóan józan, számító elmék és vesztükbe rohanó fantaszták, világraszóló győzelmeket arató hadvezérek és békés filozófusok, koruk színvonalán álló kiművelt emberfők és faragatlan tuskók, európai hírnevű államférfiak és szinte észrevétlenül jövő-menő szürke egyéniségek, mikor azonban különleges hangsúllyal ejtjük ki, hogy: "a fejedelem", minden erdélyi egyetlen egyre, Bethlen Gáborra gondol. A maga korában gyűlölet és bálványozás kereszttüzében állott, de sem barátai, sem ellenségei nem értették meg, sok tekintetben ma is rejtély, történészek szenvedélyes vitáinak kiapadhatatlan forrása. Csonka életműve nemzetünk történelmének a Mátyás királyé után legnagyobb és legtragikusabb torzója, kegyetlen figyelmeztetés önmegvalósításunk életölő korlátaira és örök biztatás a makacs továbbküzdésre; végleteiben is a legmagyarabb magyar sorsok egyike.

A gerinc mentén hosszú repedés.