„Nem azért szeretjük hazánkat mert nagy és szép, hanem azért mert a miénk.”
Gyönyörű az erdélyi táj! Erdők, dombok, tisztások, hűs források, hosszú, nyerges, hegyláncok, s lent a völgyekben kicsi játékházak, nagy, tágas zöld udvarok. Ez erdőkkel borított Kárpátok vidékén a fafaragásnak nagy szerepe volt és van a népművészetben. Régi népi fafaragásaink emlékei még jelentős számban maradtak fenn ahol sok építmény, bútor, eszközök, székelykapuk, faragott kapufélfák, temetői fejfákat lát az arra járó. Erdélyben, a „fatornyos hazá”-ban a népi építőmesterek a műépítészetből kölcsönözték a stílus formákat: a gótika és a reneszánsz elemeiből alakult ki az árkádos tornácú, négy fiatornyos fatorony vagy a templom mellé épített harangláb, amely a 18. századtól a barokk formáit vette át…