Seres András: Kicsi Péter, Nagy Péter. Tréfás mesék, adomák és anekdoták

Ez a mesegyűjtemény nem annyira gyermekeknek, sokkal inkább a szülőknek, a felnőtteknek szól – a tizenévesektől a második gyermekkorukat élő dédszülőkig mindenkinek. Azt mutatja be, mit mesél (vagy mesél még egy-két évtizeddel ezelőtt) a mai parasztember, a famunkás, a faluról városra ingázó dolgozó a társainak a pihenés óraiban, a kikapcsolódás esti vagy téli időszakában. A tündér- és varázsmesét, a csodás elemeket egyre gyakrabban a valósághoz közeledő mesenovella, a mai elbeszélés váltja föl, el egészen a városi folklórból átvett anekdotákig, viccekig. A mesei eszközök, a hősök igen széles skálán helyezkednek el, király és boszorka éppúgy akad közöttük, mint néptanácselnök és rendőr. A káprázatos fantázia helyét – bár a képzelőerő nem hiányzik ezekbeli a mesékből sem – átvette a furfang, a székely ember talpraesett gondolkozásmódja, egészséges humora, az a szellemi erő, amely végül is mindig felül tudott kerekedni az élet gondjain, bajain.
A legjobb értelemben vett olvasmány ez a könyv, mert a nép szelleme, szellemessége, élet- és alkotóereje nyilatkozik meg benne. Aki ebbeli merít, az – élet vizéből merít.