"A tőlünk elszakított és így önálló életre kényszerített erdélyi irodalomnak jellegzetes terméke Gyallay Domokos könyve. Ennek az irodalomnak pásztortűznek kell lennie, hogy a lángjánál megmelegedhessenek a hideg éjszakában didergő lelkek; kapocsnak, hatalmas, erős kapocsnak kell lennie, mely összefogja a szétszórtakat, összeköti őket a múlttal és velünk. Ilyen melegítő pásztortűz, összekötő kapocs akar lenni Gyallay Domokos könyve, mely az ősi rögről beszél. Az ősi székely rögről, melynek virágairól a Hargita mögül feltündöklő nap csókolja le a harmatot. A könyv minden sora az ősi rögért íródott s mit sem tesz, hogy ez a törekvés némi egyoldalúságot ad neki."
Napkelet 1923/7.