Tamási Áron öccsének, a ma is Farkaslakán élő, immár hatvanon túl járó székely földművesnek önéletrajzi írása, "visszaemlékezése" különleges, egyéni ízű élménnyel ajándékozza meg az olvasót...
"Talán a természet, a gondviselés kárpótló ajándékának mondható ez az írás. Szokás volt a Tamási famíliában, hogy egyvalaki a családból felsőbb iskolában tovább tanuljon. Annak idején, Gáspár bácsi világra jövetele táján, éppen egy Gáspár nevezetű tanult tovább Kolozsváron, de hirtelen elhalálozott. Így kapta örökbe az újszülött a Gáspár nevezetet s a névvel együtt a továbbtanulás folytonosságát. De a bátyja, Áron, egyszer játék közben "patrópuskával" ellőtte az egyik ujját, így mint mezei munkára alkalmatlan, ő került aztán Gáspár helyett felsőbb iskolába." Részlet Kányádi Sándor előszavából