Nemere István: Pokoljárás

Világunk milliárd titkot rejt, és ezek egyike a Grekko-rendszer távoli vidéke. A rendszer központi csillaga a Grekko-1-es, amely a Mediter-galaxisban található. Semmiben sem különbözik a közeli galaxisok sok millió csillagától. Éppen úgy született és úgy is fog meghalni, mint amazok. Nem lenne e világban semmi különleges, ha valaha nem az emberek lakták volna be e rendszert is. Napjuk hatmilliárd év múlva alszik majd ki végleg, kihunyta elpusztítja az életet az összes bolygón, ám mai lakóit nem ejti kétségbe a várható végzetes távoli változás. A központi csillaghoz közeli bolygókon zajosan múlik az élet, ide vágynak mindazok, akik a rendszer távoli vidékein születtek, de aligha van rá lehetőségük, hogy valaha is eljussanak a központi területre. Legmerészebb álmaikban sem gondolnak arra, hogy egyszer talán a Mediter-galaxis más naprendszereibe is eljuthatnak. Ez csak keveseknek adatik meg. A végtelen űrben szigetek fénylenek, a bőséges napfénnyel és saját energiájukkal pazarlóan bánnak e bolygók lakói, s szinte megrészegülnek attól a luxustól és szabadságtól, amely nekik osztályrészül jutott, Nem érdekli őket, mi történik a naprendszer távolabbi vidékein. A főbolygót és a fővárost - ami szinte egyet jelent, hisz a város már beszőtte az egész bolygót - Attennek hívják. Lakói úgy tudják, hogy Atten volt mindig a galaxis legszebb városa, itt fejlődött ki először az élet, és mindmáig itt érte el fejlődése legmagasabb csúcsait. Magukat vélik a Mediter-galaxis legelőkelőbb, legokosabb és legősibb lakóinak.