Kosár
"Amikor a Tharaud testvérek készültek, hogy megrajzolják az északmagyarországi és szomszédos zsidóság képét (A l'ombre de la croix), a testvérek egyike engem a következő kéréssel keresett fel: „Én jól tudom, miként él katolikus ember reggeli ébredésétől esteli lefekvésig, miként él születésétől haláláig; azt szeretném megtudni, miként él a zsidó ember”.
Heller Bernát
"Itt él közöttünk, de tegnap még nem volt itt: hirtelen bukkant fel az utcán. Még nem tud magyarul, de egy év múlva már csodálatosan beszél a nyelvünkön; tegnap, mikor Galíciából megjött, még rongyos volt és fokhagymaszagú, de egy, két, három, öt, tíz év múlva már elegáns úr, ki saját autóján jár, ha ugyan nem vándorol tovább Bécsbe, Párisba és New-Yorkba, ahol levegőből szerzett vagyonát megsokszorozza... Ez a zsidó csoda, amin sokan bosszankodnak nálunk, de amit kevesen igyekeznek komolyan tanulmányozni és megérteni. És ezért kellett francia írónak jönni Magyarországra (én is egynek veszem a két Tharaud-testvért, ahogy ők szeretnek a külvilág előtt mutatkozni), hogy francia írókat jellemző éles, hideg szemmel észrevegye ezt az egész világot illető csodát és ahogy valóságos epikai ciklussá írja át riportszerű jegyzeteit. Csakhogy ebben az eposzban nem a görög hősök nyugalmas fensége terjeng: a csoda éppen az, hogy a zsidó eposzban a piszokból nő ki a teremtő önbizalom s ez az ellentét, a gettó mocsokja és nyomorúsága és a holnapba, az Istenbe, a csodába vetett vakmerő bizalom rejti magában azt az iróniát, ami Tharaudék zsidó könyveinek állandó hangneme. Antiszemita-e Tharaud, vagy barátja a választott népnek? Az A l'Ombre de la Croix idején a zsidók filoszemitának tartották, mások ellenkezőleg... A Quand Israel est Roi-t zsidóellenes pamfletnek vélték és a La Rose de Saron megjelenése után valóságos koncertben írták a lapok, hogy a tékozló fiú, ime újra megtért... ők maguk pedig nyilatkoztak, hogy sosem voltak antiszemiták. Vájjon honnan ez az ingadozó megítélés? A dolgokból fakadó irónia magyarázza: Tharaud túlságosan művész ahhoz, hogy elejtse azt a nagyszerű kontraszthatást, ami a gettó rajza és a zsidó nagyratörés közt megvan. Politikus szemmel nézve pedig ez az irónia mindig kétélű ha akarom vemhes... Az író szempontjai különböznek a napi politika érdekeitől."
Eckhardt Sándor
