A nyugati magyar szellemi élet érdekes tünete, hogy a romániai magyar kisebbség bajai sokkal előbb foglalkoztatták a magyar és a külföldi közvéleményt, mint a szlovákiaié. A magyar nemzetiségek ügye mindezideig a magyar-román viszonyt is érzékenyebben érintette, mint a magyar-csehszlovákot. Mégis a szlovákiai magyar kisebbséggel foglalkozó irodalom nagyobb, mint az úgynevezett erdélyi kérdésé, vagy általában a romániai magyarokat érintő témaköré. Míg romániai vonatkozásban kevés kivétellel a nagyerejű publicisztika, a tiltakozó hév és a politikai akció a fő jellemző vonás, csehszlovák viszonylatban a tudományos feldolgozás mennyiségere került a hangsúly.
A nyugaton élő magyarok érdeklődését eddig meggyőzően bizonyították Révay István, Peéry Rezső, Borsody István, Ölvedi János kutatásai és tanulmányai, valamint Peéry Rezsó, Janics Kálmán, Duray Miklós könyvének és a Csehszlovákiai Magyar Jogvédő Bizottság jelentésének kiadása. Ölvedi János műve ennek a sornak további és, reméljük, nem utolsó láncszeme. A szerzők valamennyien a hajdani magyar Felvidéken, illetve Szlovákiában születtek. A tudományos érdeklődést tehát részben a szülőföld iránti szeretet és ragaszkodás is befolyásolta.