Berzeviczy Albert: A Cinquecento festészete és szobrászata (Tekintet nélkül Velenczére)

"Az általánosan érzett szükséglet: a művészet megértését és szeretetét minél tágabb körök közjavává tenni, napirendre hozta azt a vitakérdést, hogy mi szolgál jobb bevezetésül a művészet megismerésébe és megkedvelésébe, az-e, ha valakivel művészettörténeti ismereteket közlünk, vagy az, ha neki a műalkotások értelmét, jelentőségét, természetét közvetetlenűl megmagyarázni igyekszünk? Ujabban nagy nyomatékkal utalnak tekintélyes szakférfiak arra, hogy a művészettörténet bevitele különösen a középiskolába egyenesen káros, mert annak adatai nagyobb részben nem szolgálnak arra, hogy a művészeti alkotások élvezetét fokozzák és mert a vele járó biráló méltatás elfogúlt s megrögzött nézeteket plántál be a hallgatóba, melyek őt megfosztják annak lehetőségétől, hogy saját szemeivel lásson és saját érzésével érezzen. E nézet hívei ép ezért kizárólag a műtermékeknek a hallgató felfogásához mért elemzésében, s oly módszer alkalmazásában, mely őt a maga saját gondolkozásával viszi rá a mű megértésére s ez által annak élvezetére, látják a czél elérésének biztos eszközét.
Azt hiszem, ha e kérdés körül eligazodni akarunk, minden egyoldalúságtól és túlzástól óvakodnunk kell. A műalkotások magyarázó elemzése nagy ügyességgel és tapintattal alkalmazva igen alkalmas lehet azok megértésének és megszeretésének közvetítésére, de ha nem művészileg kezelik ezt a módszert, az ép úgy szolgálhat különösen az iskolában az ellenkező czél elérésére, mint a hogy a túlságba vitt grammatikai elemzés is a classikusok olvasásánál gyakran inkább eredményezi azt, hogy a növendék meggyűlöli, mintsem hogy megszeretné azokat."