Bernáth Mária, Mautner József: Balázs János élete és művészete

"Élt huszonkét évet és három hónapot. Fájdalmasan fiatalon halt meg ötven évvel ezelőtt, 1927. március 21-én. Egy évben temette Kaposvár két festő fiát, Rippl-Rónai Józsefet és Balázs Jánost. Rippl-Rónai megérte hatvanhatodik születésnapját, világhírt szerzett magának, megbecsülést hozott hazájának, szülővárosának. A másik festő, Balázs János még csak ígéret volt, akiből - Lyka Károly szavaival - egy új Munkácsy lehetett volna. Kivételes tehetsége, festői elhivatottsága még csak a kezdetén volt, de máris alkotott néhány olyan művet, amely nevét halhatatlanná teszi. Ennek ellenére hiába keresnénk Balázs János nevét a Művészeti Lexikonban (1965), akár a Magyar Életrajzi Lexikonban (1967). Amilyen szűkmarkú volt hozzá a sors életében, éppúgy megfeledkezett róla halála után. Egypár hírlapi és folyóiratcikk, egy emlékkiállítás 1940-ben a budapesti Ernst Múzeumban és egy 1950-ben Kaposváron - mindössze ennyi, amit az utókortól kapott. Pedig többet érdemelt volna. Többet művei révén, varázslatos művészi és emberi egyénisége miatt. E mű életrajzi részének szerzője, mint szerény lokálpatrióta, úgy érzi, hogy szülővárosa adósságát törleszti munkájával, amelyet tisztelgésnek szánt Balázs János emlékének a fiatalon elhunyt festő halálának ötvenedik évfordulóján. Írásos anyag a korán meghalt művészről elég kevés maradt, emiatt óhatatlanul szükséges volt Balázs János barátainak, ismerőseinek visszaemlékezéseit felhasználni. Köszönet az értékes segítségért Bernáth Aurél és Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőművészeknek, valamint Bernáth Cézárnak, Róka Istvánnak, Fóthy Jánosnak, Soós Istvánnak, dr. Gömöry Istvánnak, Raksányi Lajosnak és nem utolsósorban Jakab Jánosné Balázs Rózsinak, aki a bátyja hagyatékát rendelkezésre bocsátotta. Köszönet mindazoknak, akik e munkához segítséget nyújtottak, és páratlan lelkesedéssel álltak e nemes ügy mellé."

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.