Ujvári Béla: Domanovszky

Domanovszky Endrét pályája kezdetén megérintették a neoklasszicizmus időtlenséget sugalló, zárt grafikus formái, majd a természet ihletésére lírai, idillikus tájakat, finom érzelmektől átszőtt csendéleteket festett. Realizmusa az 50-es években bontakozott ki. Heroikus emberábrázolását később felváltotta az érzelmek és szenvedélyek dinamikus, olykor már tárgyiatlan festői világa. Domanovszky az intimebb jellegű táblaképfestészet mellett szakavatott mester volt a monumentális műfajoknak is. Több jelentős sgraffitót, üvegmozaikot készített, de vizuális élményeit a leghívebben talán a gobelin tolmácsolta. Ujvári Béla tanulmánya végigkíséri Domanovszky teljes festői útját 1929-től az 1974-ben festett, tragikus sugallatú "Utolsó kép"-ig.