"Tiszta szelíd lelkét csöndber ringatja az alkony
egy volt ő s a mező, benne a róna dalolt,
mások a parlagról büszkén magasotak az égnek,
ő a magyar föld méla porába hajolt."
- Juhász Gyula búcsúzott így 1928-ban festő barátjától, Endre Bélától. A nagy kultúrájú hódmezővásárhelyi művész az úgynevezett "alföldi festők" úttörő nemzedékének tagja volt, de Tornyai, Koszta, Rudnay nagyobb lélegzetű, szenvedélyesbb művészete mellet intimebb képeivel, tartózkodóbb lényével, lokálpatriotizmusával mindig is háttérben maradt.