Harmincöt év. Harmincöt művész

Évtizedek távlatából - történelmi tapasztalatok birtokában és személyes elfogultságoktól mentesen - sem könnyű művészeti folyamatok tárgyilagos megítélése, hát még kortársként. Kötetünk erre a nem könnyű feladatra vállalkozik. Úgy ad képet a felszabadulás utáni magyar művészetről, hogy harmincöt festő, szobrász és grafikus munkásságáról vázol fel egy-egy rövid - az életmű valamely korszakára, fontos mozzanatára vagy központi kérdésére összpontosító - portrét. A két háború között indult nagyságok mellett (Ferenczy Noémitól Pátzay Pálon át Kmetty Jánosig) felvonulnak az életművüket 1945 után kiteljesítők (Domanovszky Endre, Barcsay Jenő, Somogyi József stb.), s a vezető mesterek között helyet kaptak a középnemzedék képviselői (Kokas Ignác, Kiss István, Szabó Zoltán) és a fiatalabbak (Deim Pál, Kő Pál) is.