tartalom:
"Hollósy Simon művészete fehér folt még a magyar festészet történetében. Bár elég gyakran esett róla szó, de a két tanítvány, Réti István és Felvinczy Takács Zoltán forrásértékű tanulmányain túl nem derült ki róla sokkal több, mint hogy ő festette a "Tengerihántás"-t, nagyszerű pedagógus volt, ő alapította a nagybányai művésztelepet. Igazi értékét még nem fedeztük fel. Pedig kevés olyan színes egyéniségű, nagyszerű művészünk van, mint ő. Testi-lelki kényszer és öröm, tehát élethivatás volt neki a festészet, nem pedig mesterség. Ismerte a piktúra csínját-bínját, a klasszikusok ösztönös készsége bújt meg ujja bögyében. Néhány pillanatában a művészet legmagasabb szférájába emelkedett, néhány műve csak a legszigorúbb mércével mérhető, és feladatvállalása a magyar festők közül egyedül Derkovits életművéhez hasonlítható; művészete mégis torzó csupán, ha zseniális torzó is. Miért nem adatott meg neki az a művészi teljesség, ami megadatott a nálánál kisebb tehetségű művészeknek? Igaz, hogy nem is ismerhetjük egész életművét: festményeinek egy része külföldön van, több megsemmisült vagy lappang valahol. Ezért nehéz végleges képet formálni róla, próbálkozásunk néha magán is viseli a hipotézis jelleget. Nem is vállalkozhattunk még az oeuvre-katalógus összeállítására, ez csak a Hollósy-emlékkiállítás megrendezése után lesz majd lehetséges, s ugyancsak ezután foglalkozhatunk elmélyültebben a képek datálási problémáival is.
Nem választhattuk a monográfia megszokott módszerét sem. Az elveszett vagy lappangó művek megakadályozzák a folyamatos fejlődés kitapintását, a műveknek az életmű egészében elfoglalt helye meghatározását. Egyébként is úgy véljük, hogy a Hollósy monográfiát először Felvinczy Takács Zoltánnak, Hollósy Simon tanítványának és egyik legkiválóbb ismerőjének kell megírnia. Könyvünk műfajának megválasztásához azonban még más okok is hozzájárultak. Hollósy olyan színes egyéniség volt, oly sok szálon át kötődött a korabeli haladó európai festészethez és a sajátos magyar társadalmi fejlődéshez, művészete annyi művészetelméleti problémát vet fel, hogy az életrajzszerű, szigorúan kronologikus fejlődés helyett elsősorban az életmű esztétikai tanulságaival kellett foglalkoznunk."
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető