José Pierre: Magritte

"Magritte különös festő. Századunk egyik legzavarbaejtőbb művésze. Sőt: talán a legzavarbaejtőbb. Nemcsak kortársaival, hanem az őt befogadó szürrealistákkal s a számára példaadó művészekkel, Chiricóval, Duchamp-mal, Picabiával, Max Ernsttel összehasonlítva is örökös meglepetés. Vonatkozik ez viselkedésére, öltözködésére és magánéletére egyaránt.
Már fiatalon ellenáll a divat minden kísértésének: „anti-dandy”. Középtermetű férfi, aki úgy öltözik, mintha skatulyából előhúzott hivatalnok volna. Még szabadidejében is, amikor pomerániai spiccét sétáltatja, ha hihetünk a fényképeknek, viseli elmaradhatatlan keménykalapját. Jellegzetesen kispolgári otthonban él – porcelánok a vitrinben, nippek a kandallón –, és sokáig nincs műterme sem, az ebédlőben fest. Életének egyetlen szakaszában sem próbált a külsejével feltűnni – rácáfolva ezzel a különcködésnek a„művészek” által századokon át oly előszeretettel táplált hagyományára, amelyet Gauguin éppúgy követett, mint Dalí. A botránynak azért hódolt csupán, mert szürrealista barátaihoz hasonlóan úgy vélte, hogy „a forradalmár művésznek”, aki „gyanakvás céltáblája”, s ez „nélkülözhetetlen szabadságát fenyegeti”, „fel kell lázadnia a gyalázatos életkörülmények ellen, s korlátozott eszközeivel támadnia kell azokat a gyanús erkölcsi, vallási, hazafias és esztétikai eszméket, amelyeket a kapitalista világ rákényszerít”.