Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékem

„Barcsay Jenő élete és művészete sem bővelkedik rendkívüli és drámai fordulatokban. Utólag kötetté szerkesztett önéletírásának epizódjai között akadnak ugyan mulatságos adalékok, de ezek inkább a kor pályakezdő művészeinek nélkülözésekben gazdag Pitavaljához szolgáltathatnak muníciót. Őt tényleg csak a kép, az előtte álló aktuális művészeti probléma megoldása érdekelte, a hosszú életpálya során bekövetkezett politikai-társadalmi viharok, katasztrófák nyoma csak nagyon áttételesen mutatható ki alkotásain.
Ráadásul – ahogy a most megjelent kötet szerzői teljesen jogosan kihangsúlyozzák – értékelése körül sem bontakozott ki soha különösebb vita: a különböző indíttatású és pártállású kritikusok javarészt egyetértettek művészete jelentőségében, s kultúrpolitikai reputációja is anélkül emelkedett egyenletes sebességgel magasabbra az évtizedek során, hogy azt bárki, bármelyik oldalról különösebben támadta volna.”