Carlos Merida, Frances Toor: Orozco's frescoes in Guadalajara

A festőállványt „ultra-intellektuálisnak és arisztokratikusnak” ítélő kiáltvány alapozza meg a mexikói muralista festészetet, meghirdeti a monumentális és köztéri művészet szükségességét, a nevelő célzatú és harcos művészet igényét. Célja, hogy beépüljön a jelen valóságába, teremtse és alakítsa a valóságot. Ehhez választják ki a középületek falait, így a művek a közösségi teret jelölő falakon jelennek meg. A lázas igyekezet és a hivatalos támogatás eredményeképpen kb. ötven év alatt több mint ezerháromszáz közéleti alkotás jön létre. Legyen az egy könyvtár falát díszítő egyszerű táblakép vagy több száz négyzetméteres michelangelói freskó, a „muráliák” mindenhol felbukkannak: az utcán, a minisztériumokban, a kórházakban, az egyetemeken, a szakszervezetek épületeiben. Ezek az alkotások elsősorban a három „nagy”, José Clemente Orozco, Diego Rivera és David Alfaro Siqueiros, valamint a kiáltványt aláíró társaik művei.