Lázár Béla: Perlmutter Izsák

"Húsz éve van már annak, hogy a Műcsarnok téli kiállításán egy eladdig ismeretlen név egy sor holland tárgyú képpel jelent meg. Az egyiken egy öreg holland halász áll, háttal az ablaknak, nyugodalmasan. Arcát megviselték az évek. Pergamentszínű bőre odatapad kiugró pofacsontjához. Szeméből kialvó tűz pislákol felénk. A téli száraz napfény, mely a kis ablakon sárgás-kék színekben átszűrődik, orcája foltjain játszadozik, rá-ráhull piros blúzára, tompa-kék kendőjére és kopottas sapkájára, aztán átugrik a falakon végigrakott delfti porcellántányérokra, azoknak zöldesen kékes, lila erezetű zománcán felcsillogva. Az ablakon át odavöröslik a szomszéd ház piros téglateteje... Mindez megdöbbentő biztonsággal felfogott színlátásban, nagy, egységesen letett formákban, rendíthetetlen nyugalommal lerakott egységben.
Azt mindenki megérezte, hogy itt egy uj és igazi művészegyéniség jelentkezett, egy olyan valaki, akinél a művészet nagy mozgató erő, akiben valamiből sok van. De miből? Az érzés kifejezésének ösztönszerű vulkánikus kitöréseivel vagy számító felépitésekkel állunk-e szemben? Színlátásnak erejét, formateremtő képzeletének mindent magával ragadó hevét belső szükségszerűségnek, avagy értelmi felösmeréseknek tulajdoníthatjuk-e? Ki ő: egy exalté vagy egy matematikus?"

Egy lap hiányzik.