Tátrai Vilmos: Piero della Francesca

Egy arezzói patikus, név szerint Baccio di Magio 1416. augusztus 6-án kelt végrendeletében jelentős összeget hagyott arra a célra, hogy utódai a város San Francesco-templomának kórusát freskókkal díszíttessék. Harmincegy év telt el, amikor végre az örökséghagyó fia és unokaöccsei megbízták a feladattal Bicci di Lorenzo firenzei festőt. A gótikus hagyományokat folytató mester a maga régies modorában meg is festette a kórus bejárati falára az Utolsó Ítéletet, az ív bélletébe az egyházatyákat, a boltozatra pedig a négy evangélistát. Amikor 1452-ben meghalt, az oldalfalak még üresen álltak. A megrendelők egy akkor már nagy tekintélyt szerzett festőhöz, Piero della Francescához fordultak, aki az Arezzóval szomszédos kisváros, Borgo San Sepolcro polgárar volt. Ajó ízlésü Bacci család választásának köszönhetően így most Arezzo büszkélkedhet az itáliai reneszánsz freskófestészet egyik csúcsteljesítményével, amelyhez foghatót csak Giotto alkotott a padovai Arena-kápolnában, Masaccio a firenzei Santa Maria del Carminében és Mantegna az Eremitani-tempIomban, ugyancsak Padovában. A szentély két oldalfalán és az ablakkal osztott hátsó falon három sávban helyezkednek el a freskók. Témájukat, a Szent Kereszt legendáját Jacobus de Voragine, a XIII. században élt genovai püspök meséli el a középkorban és a reneszánszban egyformán népszerű gyűjteményében, a Legenda Aureában. A ferencrendiek legnevezetescbb templomában, a firenzei Santa Crocéban Agnolo Gaddi már 1380 körül megfestette a legendát, 1410 táján Volterra ferences templomát Cenni di Francesco, majd 1424-ben az Empoliban levő Santo Stefano-templomot Masolino díszítette a Krisztus keresztje köré szőtt mesét megelevenító freskókkal.