Gaston Diehl: Vasarely

„Társadalmi művészetről álmodom. Feltételezem, hogy az ember a képzőművészet iránt ugyanolyan mély vágyakozást érez, mint a ritmus és a zene iránt. Természetéből adódóan vágyik az érzékletes örömökre, és – hiszem – ismét megvan minden lehetőség, hogy ezt a vágyat ki is elégítsük. Embersereg, néptömegek, élőlények sokasága! – íme az új dimenzió. És itt a határtalan tér és a valódi struktúrák. A művészet a közösség plasztikai arculata” – írja Vasarely, a modern nagyváros par excellence művésze. Monumentális művei egy technizált világ emberéhez szólnak, ebben a világban képviselik a harmóniát és szépséget: a humánus elemet. „A mű végső pont – írja –, de egyben kezdet is, úgy is mondhatjuk: a majdani realizációk kilövőpályája”.
Képei, formációi, kinetikus alkotásai a legteljesebb összhangban állnak a mérnöki alkotásokkal, a téri és építészeti környezettel. Egy Vasarely-kép esztétikai tartalma modern anyagokban és modern technikai eljárások által kap formát.
A szerző, Gaston Diehl bemutatja Vásárhelyi Győző – Victor Vasarely – útját a magára eszméléstől, a csaknem ösztönös magyarországi kezdetektől képi rendszerének kiteljesedéséig.
Az írás egyúttal a különféle esztétikai irányzatoktól és áramlatoktól át- meg átszőtt párizsi szellemi élet utóbbi húsz esztendejének körképét is nyújtja, amelynek a szerző tanúja és résztvevője volt.
Körner Éva művészettörténész előszava Vasarely pályafutásának magyar vonatkozásaira hívja fel a figyelmet.
Vasarely művészetét méltó módon mutatja be kötetünk 52 színes és 22 fekete-fehér reprodukciója. 

Megszűnt könyvtár bélyegzőjével.