Kosár
Régóta pertuban volt velünk. Havernak tekintett bennünket. "Lebeszélt" a színpadról, hozzánk szólt, azonnal kapcsolatba került velünk. Szeretett minket, és mi szerettük őt. A magánéletében más volt. Elzárkózott, szinte körülbástyázta magát. Alig lehetett megközelíteni.
Amit tudott, elmondta a színpadon.
Beszélt arról, ami fájt neki-nekünk, arról, ami dühítette. Az utóbbi időben egyre mérgesebb lett. Betegség, testi fájdalom is kínozta. Ám mindebből nevetést tudott csiholni. E kötetben egyebek közt szó esik arról, hogyan vált kis vidéki színészből jelenséggé, "a Hofivá". Távozása után talán megtudhatjuk, kihez volt kivételes szerencsénk amíg élt, s hogy távozásával kit veszítettünk.
