Szomory György: Rátkai Márton

˝Számomra ő a legnagyobb magyar színész. A titka: az ellentét. A mi művészetünk Janus-arcát tudta megmutatni. A legtragikusabb pillanatában volt valami mosolyogtató, s az alpári burleszken nem lehetett röhögni, mindig szomorúság bujkált benne. A két pólus egybekapcsolódása magyar színésznél még nem történt meg ilyen tökéletesen. Megfoghatatlan volt. Nem volt skatulyája. A különleges arcú táncoskomikus-jellemszínész gótikus, aszketikus belsőt rejtett. Furcsa kis gonosz kobold. Aki őrzi titkát a gyermekkorból. Minden gyermek ilyen. Sírásában boldogság van és kedves jószag. Nevetésében benne van a szomorúság. Mindnyájan a gyermekkorból táplálkozunk. Ő nem engedte magában meghalni a gyermeket. Szűzi tisztaságú volt és minden hájjal megkent kópé. Lelki elegancia jellemezte, és furcsa kétértelműség. Pajkos angyal, angyalkobold, nem e világra való. Csak a színház légkörében élhetett.˝ (Darvas Iván)

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.