Erdei László: A dialektikus módszerről

A kötetünkben szereplő hét különböző időszakban született tanulmány a hazai dialektikus logikai kutatások meghatározó egyéniségének három évtizedes munkásságát reprezentálja. Markánsan fogalmazódik meg írójuk alapállása, az összeállítás első darabjában: „A dialektikus logika tartalmi vagy ontológiai logika. Közelebbi arculatát tekintve a megismerő – az alkotó, a felfedező, nevelő, stb. – emberi tudat logikai munkájának kifejtése, a legelemibb tevékenységi foktól, az érzéki gyakorlattól a legmagasabb fokú tevékenységig, az elmélet és a gyakorlat szerves egységét alkotó dialektikus módszerig. Eggyé ötvözötten foglalja magában mind az objektív, mind a felismert, tudatosított szubjektív dialektikát. (A történeti működési elvét, de a maga logikaivá rövidült alakjában, azaz – végső soron – mint dialektikus módszert.) Tehát magában foglalja a megismerést is.” Ennek a teljesség-elvnek a jegyéhben keresik az egyes tanulmányok az ellentmondás kategóriájának logikai helyét; a gondolkodás tartalmi logikai alapszerkezetét; az objektív mozgás, illetve a szubjektív fogalom dialektikus mozzanatait – mindvégig Hegel és A tőkét író Marx dialektikai örökségét kamatoztatva, s azokkal vitázva, akik a logika művelését a pusztán formális (szimbolikus) logikára szűkítenék le.