Boros László: A halál misztériuma. Az ember a végső döntés helyzetében

„A halálában tárul fel az ember első teljesen személyes tettének lehetősége; a halál ezért lényegében a tudatossá válás, a szabadság, az Istennel való találkozás és az örök sorsra vonatkozó döntés ontológiailag kitüntetett helye.” Az ember csak a halál pillanatában néz egészen szembe önmagával és Istennel, és dönt arról, hogy léte a végső beteljesedéshez jut-e el, vagy végleg elhibázottá válik. Boros László a II. Vatikáni zsinat előestéjén dolgozta ki ezt a „végső-döntés-hipotézist”. Elgondolása a teológia olyan kérdéseit érinti, mint az áteredő bűnről, a halálról, a purgatóriumról szóló tanítás, vagy Jézus leszállása az alvilágra, mennybemenetele és feltámadása. Boros László (1927-1981) egy évek óta folyó teológiai vitába kapcsolódott bele a hagyományokat követő, mégis újszerű elméletével. Könyve a századközép jelentős, bár további vitákat és ellenvetéseket kiváltó teológiai kísérletei közé tartozik.