A határ és a határolt. Töprengések a magyar-zsidó irodalom létformáiról

Az itt következő „A magyar-zsidó irodalom létformái”címmel összefoglalt tanulmányok egy 1996. januári ülésszak anyagán alapulnak, az ott elhangzottakat fogalmazzák meg, bővítik ki, gondolják tovább. Az ülésszak annak a szellemi-politikai mozgásnak, eszmélkedésnek terméke, amely a politikai változások nyomán, Magyarországon is sok kérdést újonnan tett fel, így a zsidósággal kapcsolatos problémákat is. Kedvező folyamatok és kedvezőtlen jelenségek egyaránt új módon kényszerítettek válaszolni a magyar zsidóság kérdéseire. Köztük arra is: van-e külön „magyar-zsidó irodalom”, vagy csupán zsidó származású magyar írókról beszélhetünk? Vagy arról sem jogos szólni? Mitől magyar és mitől zsidó az ilyen irodalom?
Ismeretes, hogy a kérdést – több oldalról, különféle szándékkal és indulattal – több mint száz éve vitatják. Több tanulmány, beszámoló szól itt is ezekről a vitákról, amelyeknek egyik csomópontja a harmincas évekre tehető, hadd utaljak csak a Pap Károly-jelenség körül kibontakozott diszkusszióra, vagy Komlós Aladár úttörő és egyúttal ősszegző munkásságára.
1989 után kettős hatás: a kevésszámú magyar zsidóság eszmélkedése, néhány könyv és folyóirat megjelenése, más oldalról a zsidóság asszimilációját kérdésessé tevő antiszemita erők működése vetette fel ismét a kérdést.