Michel Eyquem de Montaigne: A kegyetlenségről

"Ez itt egy jó szándékú könyv, olvasó. Már elöljáróban figyelmeztet rá, hogy csupán családi és belső célt tűztem ki benne magam elé. Nem volt gondom rá semmiképpen, hogy téged szolgáljalak, sem hogy a magam dicsőségét öregbítsem. Ily szándékra nem futja erőmből. Rokonaim és barátaim magánhasználatára szántam, hogy engem elveszítvén (amivel hamarosan számot kell vetniük), fölleljék benne életvitelem és kedélyem néhány vonását, s hogy e réven tökéletesebb és hűbb ismeretük legyen rólam, mint volt eladdig. Ha a világ tetszését kerestem volna vele, cifrább köntöst öltöttem volna magamra, és kimért tartásban állnék elő. Azt akarom, hogy keresettség és mesterkéltség nélkül való, egyszerű, természetes és köznapi viseletemben lássanak: hiszen önmagamat ábrázolom. Hibáim nyers mivoltukban lesznek itt láthatók, s természetes hajlamaim nemkülönben, amennyire a közszemérem mutatnom engedte őket. Lettem volna csak ama népek körében, amelyek - mint hírlik - a természet ősi törvényeinek szelíd szabadságában élnek még, hidd meg, szíves örömest megmutattam volna magam a könyvemben tetőtől talpig, teljesen csupaszon. Egyszóval, olvasó, könyvemnek tárgya egyedül én vagyok: mi okod sincs, hogy ily léha s ily haszontalan témára pazarold ráérő idődet. Isten áldjon hát! Montaigne-ben, az ezerötszáznyolcvanadik esztendő március havának elsején."