Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban

˝Néhány esztendeje emlékezet és emlékezés témája járványként terjed. Nagyjából tíz éve ütötte fel a fejét, azóta Keleten és Nyugaton egyaránt befészkelte magát a gondolkodásba. Megítélésem szerint ez nem véletlen. Hiszem ugyanis, hogy új korszak küszöbén állunk, melyben az emlékezet kérdésének felértékelődését három tényező is indokolja. Először is a külső adattárolás, és vele a mesterséges emlékezet, elektronikus médiumainak megjelenésével kulturális forradalmat élünk át, amely jelentőségét tekintve felér a könyvnyomtatás és korábban az írás feltalálásával. Másodszor és ezzel összefüggésben, a saját kulturális tradíció ellenében hódít a "kultúra utáni kultúra" pozíciója (George Steiner), amelyben valami olyasmi, ami letűnt - Niklas Luhmann ezt nevezi Ó-Európának -, az emlékezés és a kommentáló feldolgozás tárgyaként él tovább. Harmadszor, és alighanem ez a döntő motívum, mostanában ér véget valami, ami mindennél személyesebben és egzisztenciálisabban érint bennünket. Megkezdődött annak a generációnak a kihalása, mely tanúja volt az emberi történelem annaleseiben feljegyzett legsúlyosabb gaztetteknek és katasztrófáknak. Negyven esztendő korszakos küszöb a kollektív emlékezésben: az eleven emlékezés megfakulásával és a kulturális emlékezés formáinak megkérdőjeleződésével fenyeget.˝