Jean-Paul Sartre: Az ego transzcendenciája. Egy fenomenológiai leírás vázlata

Sartre filozófiai főműve A lét és a semmi indította útjára a francia egzisztencializmust. A szerző korábbi, a főművet előkészítő, rövidebb írásai - köztük a legjelentősebb, Az ego transzcendenciája is - akkor kerültek az érdeklődés homlokterébe, amikor - azzal összefüggésben, hogy az egzisztencializmus német földön fundamentálontológiává, egzisztenciális analitikává alakult - nem annyira esszencia és egzisztencia sajátosan antropológiai elemzése látszott már a fő kérdésnek, hanem tudat és én (ego) szembeállítása, az intencionalitás lételméleti kategóriája, a husserli fenomenológia kategóriatana. E fő kérdések körül forog Sartre Ego-könyve is, sokban más utakat is nyitva, mint amelyeket azután a főmű bejárt. Sartre e művében még nem egzisztencialista a szó későbbi értelmében, sokkal inkább fenomenológus, akinek központi kérdése, hogy vajon a tudat "birtokosa-e" az énnek, hogy vajon az én és a "másik" miképpen léteznek, hogy mit és miként transzcendál az ego, hogy az intencionalitás vajon mire irányul, túllépi-e a tapasztalati valóság körét (és ha túl, milyen transzcendencia irányában) stb. Akik a későbbi, kivált a szépíró Sartre-ot ismerik, e könyvben egészen más problémákkal és egészen más okfejtésekkel, stílussal találkozhatnak. (Legeza Ilona)