Cocchiara művének jelentősége abban áll, hogy organikus történeti fejlődésében mutat be egy olyan tudományt, amelynek középpontjában az ember társadalmat és kultúrát teremtő munkája áll. Ha van humanista, emberközpontú tudomány, akkor a néppel foglalkozó tudomány s annak különböző néprajzi ágazata minden bizonnyal az. A nép fogalomváltozásai, a primitív, romantikus és tudományos elképzelések a népről, s e fogalomváltozások történetén keresztül egyszerre ismerünk meg egy tudományt születésétől kezdve a legmodernebb irányzatokig s közben mindazt a problémát, amit a társadalmat alkotó, társadalomban élő és kultúrát teremtő ember megismerése, önmaga felfedezésének útja jelent. Cocchiara mély humanista igénnyel írott műve elsősorban erre összpontosul: az „ismerd meg önmagad” teljességre törekvése hatja át műve minden fejezetét, s ezért több egyszerű történeti összefoglalónál. Ahogy 1959-ben Athénben, díszdoktorrá avatásakor mondotta a „Vademberről”: Voltaire jó és kritikus szemléletű vadembere óta a modern társadalom és kultúra formálásában mind erősebben, mind elevenebbül van jelen és formálja a gondolkodást a néprajz, a folklór tudománya. Van ebben valami a szakember elfogultságából? Alig hinnők, hiszen a magyar művelődés tapasztalata is az, hogy a nép felfedezése – mind romantikus, mind tudományos felfedezése – a lényeges társadalmi, politikai változásokkal együtt járt, részese, segítője volt annak.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Filozófia kategória termékei
Giuseppe Cocchiara: Az európai folklór története
Fordító:
Kiadás:
Budapest, 1962
Kiadó:
Kategóriák:
Filozófia Irodalomtörténet Egyetemes történelem Néprajz Esztétika
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
657 p.
Kötésmód:
egészvászon