Immanuel Kant: Az ítélőerő kritikája

"Kant rendszere A tiszta ész-, A gyakorlati ész- és Az ítéleterő kritikájából áll. Ez utóbbi különleges helyet foglal el, mert összekötő kapocs a tiszta és a gyakorlati ész kritikája között. Míg az előbbiek lényegében Kant logikáját és etikáját tartalmazzák, ez utóbbi esztétikáját és természet filozófiáját adja meg. A mű maga két részből áll, az esztétikai és a teológiai ítéleterő kritikájából. Ezek tovább oszlanak analitikára és dialektikára. Kant megkülönbözteti a logikai és etikai ítéletektől az esztétikaiakat és kimutatja ennek sajátosságait. Azután a szép, a fennséges és az ezekkel rokon fogalmak részletes és mélyreható elemzését nyújtja. Itt tárgyalja többek között a művészi zsenialitást és a szépművészetek felosztását is. A második fő részben a célszerűség fogalmát és különböző fajtáit elemzi, és kimutatja, hogy az élő természeti anyag formáinak objektív célszerűség a jellemzője. Megkísérli elhelyezni a teológiát a kritikai filozófia szerinti rendszerben. A dialektikai részekben az esztétikai és a teológiai ítéleteket és ezek antinómiáit vizsgálja meg."