Jánosi József: Bölcselet és valóság. A filozófia és a valóságmegismerés természetének vizsgálata

„Szellemi életünk sajátos jelensége, hogy időnkint nagy megrázkódtatásokon, belső kríziseken megy keresztül. Sokan, egyoldalúan ítélve, e jelenségekben a gondolkodás csődbejutását látják csak. A krízis csődöt is jelent, bizonyos gondolatmenetek, sőt gondolatrendszerek zsákutcába jutását, de ugyanakkor szerencsés esetben jelenti az újnak, az életképesnek megszületését is.
A szellemi újjászületés a gondolkodás világában csakis az önmagára eszmélés és a végső alapokhoz való visszatérés útján jöhet létre. Mert soha sem a valóság jut zsákutcába, hanem csakis gondolkodásunk és cselekvésünk, mégpedig kizárólag azért, mert elszakadt a valóságtól.
E könyv is az újjászületést kívánja szolgálni, amelynek egy zűrzavaros és krízisekkel teljes filozófiai korszak után be kell következnie. Ezt a célt azzal véltük legjobban elérni, hogy leírtuk gondolatainkat, amelyek a filozófiának önmagára eszmélését (első rész) és az igazság legvégső megalapozását (második rész) elősegíthetik. Minthogy e célkitűzés igen magas volt, csak természetes, hogy a feladat megoldása több tekintetben nem áll vele teljesen arányban.
A kiadót és a szerzőt az a vágy is vezérelte, hogy a filozófiai gondolat a szigorúan vett szakkörökön túl eljusson a magyar intelligencia szélesebb köreihez. Ez a cél legkevésbbé sem volt elérhető azzal, hogy a filozófiai gondolatok mélységeit és szakadékait eltitkoljuk vagy azok fölé látszólagos «hidakat» varázsoljunk.”