Vásárhelyi Szabó László: Disjecti membra avagy fragmentális kísérlet az áttekinthetetlen áttekintésére

˝E könyv egyfajta placet expreriri-ből született. Nem valamiről szól, hanem egyszerűen szólni kíván. Esetleges szubjektív hangvétele nem óhajt álszerénységbe burkolódzni. A sibi scribere ésszerűsége ellenére a szerző nem tette félre hagyatékírásnak csupán azért, hogy sorai fölöslegesen felértékelődjenek. Mert a szerző kíváncsi, hogy mit érnek e sorok így és most. Ám azzal is beéri, ha könyve némán hallgat egy polcon, vagy ha az olvasó úgy véli, "vannak benne érdekes gondolatok". Néhány sorával azonban talán a fáradt mai olvasó is megbirkózik. Elég az is, ha továbbgondolásra vagy utánolvasásra serkent. Nem okvetlenül filozófusoknak szól, inkább, ha úgy tetszik, "filozofálóknak" (a lábjegyzetek is többnyire nekik szólnak). E könyv egy reflektáló tudat minden határidős és intézményes kényszer nélkül írott soraiból tevődik össze. Mondatain a leggyakrabban talán Nitzsche hallatszik át, akivel viszont a szerző igyekezett nem összetéveszteni magát...˝