Mátrai László: Élmény és mű

Hatnál több esztendő munkáját lenne hivatva e kötet átadni a nyilvánosságnak. Ez idő alatt nem változtatott irányt az a folyamat, rnely hat év előtt az itt következő problémák oldozgatását időszerűvé tette: a szellemtörténet tudományos hitelvesztése folytatódik ma is s az esztétika is egyre inkább kiszorul a filozófiai érdeklődés előteréből.
A szellemtörténet és esztétika közös balsorsa mindennél jobban bizonyítja, hogy sem az élmények tudománya, sem a művek tudománya nem virágozhat, ha módszeresen elvágjuk azokat a finom, nehezen kitapintható szálakat, me­lyek emberi világunk e két hatalmas területét egymással összekötik. A lélektelen művészet nem művészet s a lélektan nélküli esztétika nem esztétika többé: az élet mélységei­ből a művészet magasságaiba csak az emberi lelken keresz­tül vezet út s a legétheribh művészet sem képzelhető el étheri-lelkek nélkül.
Kemény Zsigmond „Élet és irodalom”, Goethe „Dichtung und Warheit”, Dilthey „Erlebnis und Dichtung” címen szemléltették vagy oldozgatták az itt rejlő súlyos kérdéseket s valamennyiök műve félreismerhe­tetlenül jelzi, hogy a művészet nagy kérdései egyben em­beri létünknek is legalapvetőbb problémái. Vagy amint Stendhal mondotta: „annyi féle a szépség, ahány féle lehet a boldogság keresése.”