Oswald Spengler: Ember és gép. Egy új életfilozófia vázlata

OSWALD SPENGLER az elmúlt világháború után, a frissen kötött béke reménykedő éveiben belekiáltotta a világba az intő szózatot: csak a kezdetén vagyunk a nagy katasztrófáknak, új háborúk következnek és ezek még borzalmasabbak lesznek, mint az úgynevezett világháború. Kimondotta azt is, hogy az európai ember önmaga fogja lerombolni kultúrájának büszke alkotásait, hogy egy új barbarizimus korszakába léptünk, amely az európai műveltség bukásával, a Nyugat alkonyával egyértelmű.
Az új világégés kellős közepén nem akarjuk eldönteni,, igaza volt-e Spenglernek vagy sem, vajon csupán a háborúvesztés pesszimista prófétája szólt-e belőle vagy a világtörténelem egyik legnagyobb bölcselője értelmezte-e helyesen korunkat. Bizonyos azonban: az európai kultúra fenyegető veszélyeit őnála jobban senki nem ismerte fel. Meglátta a technika csodálatos haladásában rejlő veszedelmet is. Mi lesz – kérdezte – ha egyszer az ember a természet legyőzésére szánt tökéletes fegyvereit nem az építés, gyógyítás és gyarapodás érdekében használja, hanem önmaga ellen fordítja, hogy romboljon és pusztítson. Ugyanaz a technika, amely az európai kultúrát csodálatosan felépítette, lesz majd a Nyugati civilizáció igazi sírásója. Ez a tanulmány mintegy összefoglalás, betetőzése Spengler nagy művének, amely »A Nyugat alkonya« címen jelenik meg, magyar fordításban.