Marcel Breazu, Constantin Ionescu Gulian: Epikuros. Lucretius

Az ókori görög társadalom válságának történelmi adottságai közepette Epikuros a rabszolgatartó demokrácia álláspontját képviselte. Ámbár erkölcsi elmélete egyes tételeiben a rabszolgatartó osztály önbizalmának megrendülését és elcsüggedését is mutatja, általános világfelfogása mégis derűlátó és építő jellegű. Ez utóbbi az oka annak, hogy bölcselete a történelem, a természettudomány és bölcselet későbbi előhaladásában jelentékeny szerepet játszott. Annak ellenére, hogy Epikuros: az ókor legtermékenyebb írói közé tartozik, csak néhány munkájának a címe maradt fenn.
Elméletét – néhány hátramaradt töredéktől és leveleitől eltekintve – követőjének, Lucretiusnak, a római költőnek és bölcselőnek „ A dolgok természetéről” írott tankölteménye alapján lehet jól tanulmányozni. Epikuros bölcseletének éppúgy, mint a hellenisztikus korszak többi bölcselőjének kiindulási pontja: a boldogság elérése. A hellenisztikus karszakban a bölcselet központi problémája, amelyet az ókori társadalom általános válság,a vetett fel, az egyéni boldogság kérdése. Ellentétben Sokratesszel, Platonnal és egyes kortársaival, Epikuros nem szorítkozik az egyéni boldogság kutatásának erkölcsi problémájára, hanem különös figyelmet szentel a természet megismerésének és e megismerés módjainak is.