Sören Kierkegaard: Félelem és reszketés

"Kierkegaard kis könyve, amely egyébként a nagy dán filozófus egyik legismertebb, legtöbbet hivatkozott, igaz, magyarul először csak 1987-ben megjelent darabja azonban úgy nyúl a történethez, mintha azt soha senki át nem gondolta, végig nem értette, át nem fogta volna. És - mindjárt a könyv elején ez az olvasó intenzív benyomása - Kierkegaardnak valószínűleg igaza van. Félelmetes biztonsággal tapintja ki a történet lényegét, állítja azt a legkülönbözőbb összefüggésekbe, gondolja végig újra meg újra, magyarázza egyre és egyre másként, hogy aztán - összevetve az elbeszélést Agamemnonéval (akinek Iphigeneiát kellett feláldoznia), Faustéval, a shakespearei tragédiák nem egy passzusával - végső összefüggéseit is megfogalmazza. A Félelem és reszketés elsősorban mint az egzisztencialista filozófia egyik alapműve ismert. Kétségtelen, hogy az is. Rejtett, latens polémia mindvégig a hegeli filozófiával, a "rendszerrel", kidolgozója a szubjektív, a személyre, egyéni létre, annak értelmére rákérdező filozófia alapfogalmainak, de egyúttal konzseniális irodalmi analízis is, az egyik legjelentősebb archetipikus jelentőségű emberi történet magyarázata, ugyanakkor mélységes önvallomás is. Kierkegaard paradoxnak, lényegében érthetetlennek tartja Ábrahám gesztusát, viselkedését, istennel szembeni álláspontját. Amíg azonban a "hit emberének" legvégső ellentmondásáig eljut, mérhetetlen mennyiségű felismeréssel szolgál: filozófiaival, irodalmival, személyessel. - A zseniális munka ragyogóan megírt esszé, bravúrosan szellemes és minden oldalán súlyos gondolatokat görgető. Művelt olvasóknak ajánlható, olyanoknak, akik megedződtek már Kierkegaard Mozart-elemzésén, Dosztojevszkij evangélium-magyarázatain. " Legaza Ilona