tartalom:
"A "gyönyör iránti szenzibilitás" La Mettrie antropológiájában központi helyet foglal el; materiális megfelelője az irracionális felettes éntől való szabadságnak és garanciája a racionálisnak. La Mettrie Die Kunst, Wollust zu empfinden című könyvét nem azért írta, miként ma feltételeznénk, hogy az akkori művészet egyfajta ars amandija legyen - ezzel ellenkezőleg megvetően beszél az "érzékiségnek élő emberről" és "a szórakozása technikájáról" , hanem olyan szöveg, amelyben explicite kitér a szexualitásra, egy "jelentőségében aligha lebecsülendő témára", és a filozófiája számára nélkülözhetetlen különbségtételt akar egyértelművé tenni. La Mettrie itt még egyszer nagy nyomatékkal elmondja, hogy a kéjvágyó (voluptueux) és a züllött (débauché) gyönyörérzetük módja tekintetében ellentétekként tárgyalandók. Amikor La Mettrie gyönyörről beszél, akkor úgy véli - és ezt mutatja a kibékíthetetlen ellentét iránta de Sade részéről -, hogy a gyönyör "valóságos eksztázis... amelyet csak a kéjvágyó élhet át, nem pedig a züllött, dőzsölő. Itt a gyönyörérzet kvalitatív, nem pedig graduális különbségére gondol. A zülött, miként minden "normális", bensővé tette saját társadalmának represszív morálját, csak azt kényszerűen megsérti. A züllött gyönyörérzete, mivel lelkét "meghajlították", ténylegesen "vad", vagyis sivár, és azon erkölcstől függ és meghatározott, amely lényegében számára is szent, amennyiben elsődlegesen annak meggyalázásából táplálkozik. A züllött gyönyöre más, mint a kéjvágyóé; úgy fogalmazhatnánk, nem teljes gyönyör, hanem züllött-gyönyör az érvényes erkölcsre vonatkozó negatív fixáltsága miatt, gonosz-gyönyör. A züllött rabjává lett, epekedik érte. "Egyfajta túlfeszített fantáziából származó" vágyai kielégíthetetlenek. A kéjvágyó ezzel ellentétben, mivel sértetlen, a gyönyörérzetre való képességében is sértelen és ezért kielégíthető."
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető