Georges Sorel: Gondolatok az erőszakról

A szerző a marxizmus legfontosabb tanítását az osztályharcelméletben jelöli meg: a proletariátus önfelszabadítása és az állam lerombolása a legfontosabb cél. Sorel tanait a forradalmi szindikalizmus címszó alá szokás besorolni, ami azt jelenti, hogy tanítása szerint az általános sztrájk az az eszköz, amely a kapitalizmus bukását s a termelők köztársaságát segíti elő. Sorel tevékenysége egybeesik a szocialista mozgalmon belüli különböző irányzatok fellépésével. Tudjuk, hogy a századelő szocialista pártjai - pl. Franciaországban - a munkáltatók és a munkavállalók közötti békés megegyezést szorgalmazták, vagyis a reformokat hangsúlyozták. Sorel ellenkezőképpen gondolkodik: a konfliktusok erőszakkal történő végigharcolását hirdeti, s elutasítja a "felülről" megvalósuló szociálpolitikát. A szerző azonban nem az öncélú erőszak képviselője. Az erőszak csak fegyver az állam által képviselt, megtorló jellegű kényszerrel szemben. Az erőszak soreli formája a proletariátus általános sztrájkja, amely ellentétes a szocialisták által hirdetett politikai sztrájkkal. A politikai sztrájk ugyanis pusztán a hatalom megragadását tűzi ki célul, tehát az állam represszív jellegét ugyanúgy továbbörökíti, csak a hatalom képviselői változnak. Az állam által képviselt kényszer tehát a politikai sztrájk győzelme esetén tovább működik. Ezzel száll szembe Sorel, felmutatva, hogy a puszta uralomváltás milyen elfajulásokat eredményezhet (lásd jakobinus diktatúra). A Sorel által hirdetett általános sztrájk olyan spontán lázadás, amelyhez valamilyen mobilizáló erőre van szükség. Ezt a mobilizáló erőt nevezi el a szerző mítosznak.