Galileo Galilei: Matematikai érvelések és bizonyítások két új tudományág, a mechanika és a mozgások köréből

A „Matematikai érvelések és bizonyítások” Galilei fő fizikai műve E munka megjelenésével (Leiden, 1638.) szokás megjelölni a fizikának mint tudománynak a kezdetét. Ezt nem a könyv tárgya érdemli meg, hiszen a fizikához tartozó statikával már Arkhimédész és a hajításokkal pl. már Tartaglia is foglalkozott; megérdemli azonban Galilei módszere. Ő az első, aki a fizikai kutatásban hangsúlyozta a matematika és a kísérlet együttes szerepét. A fizikán belül őt tekintjük a kinematika megalapozójának. Megfogalmazta a mozgások relatív voltát, amelyet az egyenes vonalú egyenletes mozgásra mondott ki. Erre alapozva alkotta meg Newton a tehetetlenségi vonatkoztatási rendszer fogalmát, majd Einstein a Galilei-féle relativitás elvét kiterjesztette az összes fizikai jelenségre. Megfogalmazta a szabadesés és a lejtőn esés négyzetes úttörvényét. Ebben benne rejlik az a felismerés is, hogy az állandó mozgató hatás, az erő, állandó gyorsulást hoz létre. Newton erre támaszkodva bevezette a tehetetlen tömeg és a súlyos tömeg fogalmát, amelynek egzakt egyenlőségét Einstein mondta ki és Eötvös Loránd mérései nagy pontossággal igazoltak...