Franz Rosenzweig: Nem hang és füst. Válogatott írások

Franz Rosenzweig (1886—1929) évtizedekkel halála után a filozófiatörténet álláspontja szerint századunk kiemelkedő gondolkodójának, vagy mint Karl Löwith írja – Martin Heidegger „egyetlen filozófiai kortársának” számít. Írásai azonban aligha csak a filozófia iránt fogékony olvasót érdekelhetik, hiszen a kötetben olvasható tanulmányok szerzője történész, filozófus és teológus is volt egy személyben.
Rosenzweig asszimilált polgári család sarjaként a kikeresztelkedés határáról fordult vissza egész szellemi érdeklődésével a zsidóság felé, s teremtett meg egy addig sosem létezett zsidó egzisztenciálfilozófiát, amely a keresztény gondolkodástól sem idegen. Műveit rendkívül szuggesztív, költői nyelven írta; hatása az ötvenes évektől fogva világszerte növekedőben van: az első amerikai megjelenést számos angol nyelvű kiadás követte, főműve, A megváltás csillaga 1985-ben napvilágot látott franciául is. Nyugaton az érdeklődés centrumában elsősorban az a teológiai kapcsolat áll, amelyet a zsidóság és a kereszténység összefüggéseit értelmezve dolgozott ki. Azt a történetileg egyedülálló álláspontot képviseli, hogy a két vallás esetében „világtörténeti” egymásrautaltságról van szó. Voltaképpen hasonló a helyzet a II. világháború utáni keresztény teológia oldaláról nézve is: a keresztény teológusok leggyakrabban Rosenzweigre hivatkoznak a zsidó szerzők közül.
Ez a rendkívüli ember és gondolkodó mind ez ideig ismeretlen volt nálunk, holott időszerű és mellőzhetetlen számunkra is.