Aki kellő figyelmességgel végigolvassa a kötetben található írásokat, annak egyértelműen ki fog tűnni, hogy az utóbbi időszak esztétikai és filozófiai kísérleteinek legfőbb iránya, a gondolkodás körében még fellelhető metafizikai maradványok kritikája és felszámolása. Persze joggal mondhatják, hogy ez az antimetafizikus irányultság végighúzódik századunk – hogy most csak erről szóljunk – jelentős elméletalkotóinak munkásságán. Edmund Husserl például 1935-ös prágai előadásából kialakított könyvében (Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia) a metafizikai lehetőségébe vetett hit megszüntéről ír, ez pedig nem jelent mást mint egy univerzális filozófiába és végső soron „az észbe” vetett hit összeomlását. Az „abszolut” ész, a módszer folytán szisztematizált világ mind teljesebb uralásának eszméjét, az „én vagyok” evidenciáját felváltja az igazságért küzdő, azaz az időbeli-történeti értelemfeltárás teljes jelenlétet nélkülöző beállítódása. Heidegger már az 1924-ben tartott Az idő fogalma című előadásában – melyet Gadamer a Lét és idő ősformájának tekint – a fordulatot a „bin ich meine Zeit?” kérdésével fejezte ki. A „vagyok-e én a saját időm” nem egyszerűen az én én-t mondásának önhittségét leplezi le, hanem megnyitja a filozofálás antimetafizikus kezdetét, mely szkepszissel tekint valamilyen végső alap vagy elv, azaz végső megalapozás felé.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Filozófia kategória termékei
Szöveg és interpretáció
Szerkesztő:
Kiadás:
h. n.,
Kiadó:
Kategóriák:
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
174 p.
Kötésmód:
papír
ISBN:
9637990135