Kosár
„Régi meggyőződésem, hogy a filozófiának vannak valódi problémái, amelyek nem csupán helytelen nyelvhasználatból eredő talányok. Néhány ilyen probléma még a gyerekeknek is nyilvánvaló.”
Sir Karl Raimund Popper (Bécs, 1902. július 28. – London, 1994. szeptember 17.) osztrák származású angol filozófus. Fő területei a tudományfilozófia, episztemológia és politikafilozófia. A 20. század legbefolyásosabb filozófusainak egyike.
Popper jelentős szerepet játszott a tudományfilozófia – mint önálló filozófiai diszciplína – megalapításában, mind befolyásos műveivel, mind pedig tanítványai által, melyek közül többen híres filozófusok lettek, legfőképpen Lakatos Imre és Paul Feyerabend. Poppert széles körben a logikai pozitivizmus elleni forradalom fő alakjaként ismerik el. Felújította David Hume szkepticizmusát az indukció ellenében, és a falszifikáció elvének bevezetésével mind a logikai pozitivizmus kritikájában, mind pedig alternatívák nyújtásában szerepet játszott.
Szellemi önéletrajzában, amelyet 1974-ben adott ki először, valóban csak szellemi, filozófiai fejlődésével foglalkozik (még a zenéről, mint másik legnagyobb szenvedélyéről emlékezik meg érdemben), könyve tehát nem „érdekes”, színes önéletrajz, hanem egy filozófiai pálya belülről való bemutatása, amely természetesen feltételezi, hogy az olvasó jártas századunk filozófiájának alapkérdéseiben és alapkontroverziáiban.
