Ryszard Przybylski: Téli rege. Esszé az öregségről

,,A könyvben olvasható négy esszé Michelangelo, Eliot, Iwaszkiewicz és Rózewicz öregséggel kapcsolatos verseit boncolgatja. [ … ] Milyennek is látja Przybylski az elmúlást? Hát, nem sok erőt meríthetünk a négy esszéből, annyi bizonyos. Przybylski leszámol azzal az illúzióval, hogy az öregség valamiféle végső megnyugvás lenne: semmiféle kandalló mellett derűsen pipázó nagyapó, aki elnézi a körülötte vidáman hancúrozó unokákat. A halál már az életben megkezdődik: a test lassú pusztulásnak indul, és a lélek koporsójává válik. [ … ] ˝Csak semmi mese a Transzcendenciáról – írja a könyv zárlatában a szerző. – Nem fogsz aszfodélosz-mezőkön futni, ahol nem hömpölyög az idő. Itt nincs helye az immanencia misztikájának. Nem élsz tovább a sírodon nőtt fában. Csak a leírt szó győzi le az anyagot. Akkor hát rakd össze mondatokká a szavakat. És írd.˝ Ahogy, tegyük hozzá, Przybylski is teszi ebben a szikár, kegyetlen könyvben.” Körner Gábor