Atomközelben

"A fizikusok között az a szóbeszéd járja, hogy egyszer Novobátzky Károly professzornál megjelent egy férfiú, kit nehéz hajóládákat cipelő fuvarosok követtek. A Nobel-díjas Louis de Broglie "ajánló sorait" lobogtató ember intésére a ládák fedele felpattant - és bizarr gipszalakzatok kerültek napvilágra. A látogató pedig komor kinyilatkoztató hangon megszólalt: "Íme ezek az igazi és végső atommodellek." E könyvbe tekintve eszünkbe juthat az atommodellek mintázójának gúnyos-szomorú története. És meghalljuk a történetet jókedvűen mesélgető fizikusok hangjában bujkáló kételyt: vajon a mi modelljeink nem ugyanilyen ormótlanok? Az egymásnak koccanva össze-vissza röpködő golyók képe, a gumikötélen kialakuló, megfoghatatlan elektront utánzó hullám talán még mindig túlságosan esetlen ahhoz, hogy kapcsolatba hozhassuk a természet bonyolult és finom jelenségeivel, a gázok, a folyadékok, a szilárd anyagok felépülésével, az atomok titokzatos szerkezetével, a fény éppoly titokzatos viselkedésével, vagy az egymásba kapaszkodó atomok kémiai kötésének és e kötések biológiai jelentőségének kérdésével. Könyvünk szerzői a legőszintébb természetkutatók, a gyerekek segítségét hívják és az ő segítségükre sietnek e kételyek eloszlatásában. Vidám játékra csábítanak: kezdetben valóban túl nagy és nehézkes, de az egyszerű kísérletek tapasztalatait megértve finomabbá tehető modellek "építésére". És mialatt modelljeinket "működtetjük", működésüket a fizika jelenségeivel összevetjük, egyre világosabbá válik, hogy modelljeink nélkül nem tudnánk megérteni a természetet, a természet pedig mindig tartogat meglepetéseket, mindig új képek kigondolására sarkall."